Amperpápa
– Halló, Cézár vagyok!
– Áve!
– Poénkodik, leteszem! Nem elég baj nekem, hogy szombaton hív?
– Bocsásson meg, csak kissé meglepődtem, a Kisokosban az áll, hogy Kovács Gyula villanyszerelő, non-stop.
– Az vagyok. A becenevem Cézár, mert én vagyok a villanyászok pápája.
– Azt hittem, császára.
– Na, jó még egy ilyen, és végeztünk. Maga biztos valami elbaszott bölcsész, azért nem ért semmihez, csak okoskodik.
– Honnan veszi, hogy nem értek semmihez?
– Mi másért hajkurászna mesterembert szombaton délben…
– Jó, a villanyhoz tényleg nem értek, ezért lenne szükségem a segítségére. Ha meg nem sértődik, elmondanám, miért zavarom…
– Jobban hangzik. Mi a baj?
– A hűtő be volt dugva a konnektorba, aztán egyszer csak láttam alatta egy tócsát, teljesen kiolvadt, a konnektorból pedig fekete füst jött ki. Leverte a biztosítékot, de úgy tűnik, a falban is elégett valami.
– Mindig mondtam, hogy az elektromosság füsttel működik. Ha a füst kijön belőle, nem megy tovább…
– Tehát akkor kijön megnézni?
– Ne káromkodjon!
– Távol áll tőlem… Esküszöm. Mi rosszat mondtam?
– Kimenni??? Ez felér egy kurvaanyáddal… Így szombat délben.
– Gondoltam, ha esetleg ránézne…
– És attól megjavul? Ha ránézek? Mi vagyok én javasasszony?
– Akkor mit tanácsol?
– Na, ezt már szeretem. Vegyen elő egy fázisceruzát.
– Micsodát?
– Olyan, mint egy csavarhúzó, csak van rajta egy kis ablak, benne egy izzó, és világít, ha delej van a konnektorban.
– Attól tartok, nincs olyanom.
– Mondom én, hogy valami köcsög bölcsész lehet, még egy fázisceruzája sincs. Százas szög csak van…
– Természetesen.
– No, akkor azt dugja bele, megvárom…
– Sikerült.
– Rendben, akkor tényleg nincs benne áram.
– Tehát, kijön megnézni?
– Azt, hogy nincs benne áram? Minek. Amúgy már megint anyázik. Nem könnyű eset maga!
– Akkor, mi a teendő? Segítsen kérem. Cézár…
– Na, alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Csavarhúzó, kalapács, véső csak van.
– Igen.
– Akkor csavarozza le a konnektort, vegye ki belőle a madzagot.
– Madzagot?
– Vezetéket, maga barom!
– Értem, megtörtént.
– Vésse ki a falat a következő csokiig.
– Csoki?
– Sorkapocs. Csak senki sem hívja úgy a szakmunkásképző óta. Egy ilyen sötétbarna baszás, csavarok vannak benne, bemegy a drót az egyik végén, kijön egy másik drót a másikon. Majd hívjon vissza, ha végzett. És csak remélem, hogy van otthon egy pár méter háromfázisú vezetéke, meg egy új konnektora…
– Nem, sajnos nincs…
– Akkor húzzon el az OBI-ba, és vegyen! Beszarok, hogy még ezzel is nekem kell foglalkoznom…
2 órával később
– Halló, itt Cézár.
– Sikerült. Megvettem a vezetéket, kivéstem a falat, és megtaláltam a csokit.
– Tanulékony gyerek vagy. Menni fog ez.
– Tegeződünk?
– Ja, már félig-meddig kollégák vagyunk. Blankold le a vezetéket. Gondolom, van blankolófogód…
– Mit csináljak a micsodával?
– Ehh, hogy a picsába lehet úgy élni, hogy nincs blankolófogód? Mindegy, vegyél egy éles kést, a vezeték héját vágd be kb 5 centi mélyen. Amikor megvagy, és kibújik a kék, barna, meg szürke drót, akkor azokat 3 centire csupaszítsd le. Vigyázz a kezedre, a faszom akar jegyzőkönyvet kitölteni munkahelyi baleset miatt.
– És még én káromkodok…
– Beszólogatol?
– Jajj, ne haragudj Cézár, eszembe sem jutott megbántani.
– Naazér. Hogy tudsz úgy dolgozni, hogy közben faszságokat beszélsz belefele a telefonba? Nem is értem.
– Megvagyok, lecsupaszítottam.
– Blankoltad. Használd a szakkifejezéseket! Szóval, az egyik felét csavarozd be a csokiba, aztán a másikat konnektorba. A konnektort tedd vissza a falba, rögzítsd, aztán mehet bele vissza a dugó. Utána falazd vissza az egészet, és fesd le.
– Azt hogy kell? Nincs itthon semmi hozzá.
– Majd megadom egy kőműves és egy festő szakember számát, tímben dolgozunk. Aztán amikor megvagy, rendesen takaríts fel, nehogy azt mondják, hogy a Cézár milyen ganét hagyott maga után…
– De hát, ki sem jött, nem is csinált semmit…
– Szuportról hallottál már? Mondd a címet, most írom a számlát.
– Számlát?
– Szaktanácsadás. 3 órája basztatsz a hülyeségeddel, 10 ezer az óradíjam, az összesen 40.
– Harminc.
– Alkudozol is? Fasz tele van az ilyen ügyfelekkel szombat délután...